A borsodi lovas csapat augusztus 7-én szombaton indult a nagy útra Tibolddarócról, 13 lóval és a lovasokkal, akik között három gyermek is van, egy 13 éves ikerpár lány és egy 10 éves legényke Tibolddarócról. A csapatot tibolddaróciak, szőlősardóiak és vizsolyiak alkotják.

Körülbelül az út felénél, Mezőkövesd tájékán egy nagyobb pihenőt tartottak, majd folytatták az utat, és elérték estére a tervezett úti céljukat, Füzesabonyt. Kedves meglepetésként érte a zarándokokat, amikor a füzesabonyi polgármester asszony, egy kerek cipóval és borral köszöntötte az érkezőket, majd Hornyák István gazdához kvártélyozták be magukat, aki becsülettel ellátta a megfáradt vándorokat. A lovasokat segítő autó konvoj, amely a málhát és a szükséges felszereléseket szállítja, már hamarabb a szálláshelyre ért és segített a vacsora elkészítésében.

Vasárnap reggel Füzesabonyból Boconádig vezetett az útjuk, ahol egy szintén lovas embernél, Szabó Zsoltnál vertek tanyát. A házigazdák oly mélyen egyetértettek a Szövetség céljaival, hogy elhatározták, a következő napot ők is nyeregben töltik a csapattal. A konvojos előhad felmatricázva és fellobogózva járta az utakat, meg-megállva és válaszolva a kérdezőknek: „Miben járnak kegyelmetek?” Miután Gáborék elmondták küldetésük okát, már nyúltak is a segítő kezek, hogy terjesszék a szórólapokat, kifüggesszék a plakátokat, majd minden jót kívánva búcsúztak tőlük.

Hétfőn indultunk mi is Miskolcról az autós konvojunkkal, hogy segítsünk a Magyarok Országos Gyűlése helyszínén lévő munkákban. Nagy izgalommal hagytuk magunk után a kilométereket, hogy vajon mikor kerülnek a szemünk elé a mi lovas zarándokaink? A nagy találkozás Jászapáti határában történt meg, hatalmas örömkiáltások és integetések közepette. Jó volt földijeinket látni, ahogyan büszkén, egyenes háttal feszítettek a nyeregben. A gyerekek felnőtteket meghazudtoló fegyelemmel és kitartással követték tapasztaltabb társaikat. „Ember lesz belőlük!” – gondoltam. Sajnos az egyik lovacska lesántult útközben, ezért lószállítóval haza kellett vinni. Reméljük, hogy nem esett komolyabb baja és nemsokára gazdája nagy örömére, újra virgoncan fog szaladgálni. Ez az esemény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat még jobban összezárjon és figyeljenek egymásra.

Ezen az estén Füleki József adott szállást a pihenni vágyóknak Farmos előtt. Szabó Zsolt boconádi gazda és felesége szintén ott töltötte az estét a zarándokokkal.

Másnap a boconádiak búcsút vettek a vándoroktól, de nem örökre, mert ígéretet tettek, hogy pénteken lószállítóval elviszik gyönyörű nóniuszaikat Bösztörpusztára és becsatlakoznak a lovasainkhoz.

Gábor elmondta, hogy szinte kivétel nélkül, amikor autó utak mentén lovagolnak, az emberek érdeklődve állnak meg, megszólítják őket. Ilyenkor alkalmuk adódik arra, hogy a zarándoklat okát, célját megosszák velük. Úgy tapasztalták, érdeklődve hallgatják az elmondottakat.

A lovasok nemzeti zászlóval is erősítik a menetet. Jelenleg még úton vannak valahol, várjuk a további híreket. A mai cél Cegléd határa. Innen körülbelül 70-75 km Bösztörpuszta. Este döntik el a fiúk, hogy ezt a maradék távot egyszerre, vagy két nap alatt fogják megtenni. Amennyiben az egy napos út mellett döntenek, akkor beiktatnak egy pihenőnapot.

Kívánunk nekik szerencsés és kedves élményekben gazdag további szép utat! Nem sokára jelentkezük újra…

Szabó Kata, Borsod megyei titkárság