Harmadik alkalommal vettünk részt a bösztörpusztai rendezvényen. Első alkalommal, a 2008-as Kurultajon még csak vendégként, s az akkor ott tapasztaltak (azonos szellemiség: szeretet, hazaszeretet, segítőkészség, lelkesedés, figyelmesség, emberség, hagyományos magyar értékrend... sorolhatnám még sokáig) kormányoztak aztán a Magyarok Szövetsége kebelére bennünket.

Kritikus ember vagyok. Magammal szemben maximalista is, ezért az elmúlt 2 év során sok észrevételt megfogalmaztam közös szövetségi munkánkkal kapcsolatban. A mostani MOGY azonban az én tapasztalatom szerint újabb fordulatot hozott. Én végig úgy éreztem, hogy a két év munkája most kezd beérni. Nem a programok mennyiségét, milyenségét vettem ennek megállapításához alapul, hanem a saját megérzéseimet. A tavalyi év felfokozott lelkiállapotához viszonyítva (mely súrlódásokhoz is vezetett), most sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak éreztem a rendezvényt.

Próbaként leültem egy tölgyfa alá, és becsuktam néhány pillanatra a szememet: érezni lehetett azt a rengeteg energiát, szeretetet, jószándékot, amely a rendezvényt újra életre hívta. Munkám során csupa kedves barátságos emberrel találkoztam, újra félszavakból is értettük egymást. A saját területemen a már összeszokott csoport sokkal rutinosabban tudta megvalósítani a közös célkitűzéseket, gondolom ez máshol is így volt.

Külön köszönet azoknak, akik az átlagnál is többet tettek azért, hogy a rendezvényre érkezők, és ezen belül is az ott lakó szervezők, vendégek egyaránt jól érezzék magukat.

Hegedüs Attila csütörtöki babgulyása, a komfortos zuhanyzó, aminek a szomszéd megyebokrok is csodájára jártak, vagy a Dankó Zsuzsa által sok szaladgálással, intézkedéssel megszerzett megyebokor WC, aminek köszönhetően nem kellett pl. éjnek évadján sötétben, kicsi gyerekekkel a több száz méterre lévő központi WC-ig botorkálni - hatalmas segítség volt.

A megyebokor területén is segítőkész, baráti hangulat uralkodott, igaz, jó barátságok szövődtek. Az emberek már nemcsak a programokra rohantak, vagy a szervezési feladataik után, hanem volt idejük egymásra is figyelni, megosztani egymással a gondolataikat, ápolni a baráti kapcsolatokat.

Ehhez hozzájárult az is, hogy a korábbi esők nyomán kialakult helyzetnek hála a megyebokrok bekerültek a ligetes részbe, így a szállásterületen nappal is élhető viszonyok uralkodtak (árnyék).

Mindent összevetve: azzal a megnyugvással jöttünk haza, hogy kezdenek letisztulni a dolgok, s hogy a számunkra oly fontos emberi minőség került ki győztesen a korábbi hónapok, évek viadalából.

Köszönet érte mindenkinek!

Takács-Nagy Zoltánné Tünde - MSZBSZ