Nem veszett el a kun becsület, a legendás összetartás. Ezt abból gondolom, hogy sokasodnak a kunhalmok és fölöttük faragott kunbabák tekintenek az őshaza felé. Él az elfelejtett nép: a kései leszármazottak mondják a példát a sosem múló dicsőségéről, tisztességről, virtusról. A kunok erényeiről szólt a szeptemberi világtatálkozó, s ez a spiritualitás ihlette a Magyarok Országos Gyűlését is. De legfőképpen a veszély érzete serkent visszatérni a kőbe vésett emberi normákhoz.

A Jóisten, a teremtő úr, nem akármilyen dolgot bízott ránk, és most ideje érkezett, hogy ezt a dolgot végre komolyan vegyük. Külön-külön minden ember, minden család, az egész nemzet felelős saját népünk és a világ fölemelkedéséért. Higgyék el nekem, az öregnek, hogy ennek most itt Bösztörpusztán, ideje érkezett.

Szerdán érkeztem Bösztörpusztára, de már hétfőn csupa izgalom voltam, minden percet számoltam: mikor érek már oda? Amikor végre megérkeztem, már az útról láttam a sátorrengeteget, a sok nemzeti zászlót és sírtam a boldogságtól, hogy ennyien itt vannak már, ilyen sok ember vállalja a magyarságát. Amikor végre megtaláltam a helyünket, ahol Albertirsa fog székelni, sátrat kellett volna felállítani, de hogyan, egyedül? Két férfinak szóltam, hogy kellene segíteni. Azonnal jöttek, mosolyogva, kedvesen. Én csak nézője lettem a munkának, ők percek alatt felállították a sátrakat. Mikor végeztek, szerényen mentek is a dolgukra. Köszönöm nekik innen is!

„Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”
Arany János: Családi kör

Arany János versének fenti sora jutott eszembe, mikor a következő gondolat megfogalmazódott bennem: a magyar ételeket nagyszerűbbé csak az teheti, ha szeretteink körében fogyasztjuk őket. Ez pedig – azt hiszem – maradéktalanul teljesült Bösztörpusztán, a Magyarok Asztalánál.

A várakozás mindig többet ígér, amikor pedig megvalósulnak a dolgok, általában úgy érezzük, kevesebbet kaptunk. Sokszor van ez így az életünk során. Augusztus 17-től már leköltöztem Bösztörpusztára, hogy még a várakozás lendületével, megfelelően tudjam fogadni a háromnapos rendezvényünkre érkező több, mint százötven lovast. Nem igazán voltak optimálisak a körülmények, de az ott dolgozók segítségével néhány nap alatt sikerült olyan tábori környezetet teremteni a lovasoknak, ami már biztonságosnak mondható ennyi állat és a velük érkező emberek számára. Szénát, abrakot és szalmát is kaptunk felajánlásként, így már megnyugtatóbb volt a helyzet, mivel az állatok ellátása biztosítva volt.

…büszke gyönyörűség. – olvassuk a közel egy esztendeje létező Magyarok Szövetsége több dokumentumában Tamási Áron szép szavait. Egy olyan szövetség vállalta föl ezt a gondolatot, amelynek tervei között szerepel a valóban új Magyarország megteremtése. Vallják (valljuk??), hogy az elmúlt két évtizedben sok minden félresiklott, s ebben jócskán benne van az egész magyar politikai elit szerepe. Jobbról és balról, mint ahogy azt is komolyan gondolják (gondoljuk??), hogy nincs értelme a megosztottságnak, hiszen mindkét oldalra szüksége van a nemzetnek.

Kedves, jó Barátaink!

Azoknak írom e néhány sort, akik nem lehettek köztünk, s magunknak, hogy ne feledjük!

Bizony, igencsak nehéz helyénvaló szavakat találni azokra a fölemelő élményekre, amelyekben Bösztörpusztán részünk volt! Abban, hogy életre szóló élmény volt, azt hiszem, valamennyien egyetértünk. Egy jó barátom kérdezte telefonon: no, és nagyon fáradt vagy? Válaszom: nem tudom.