Joggal kérdezheti a tisztelt olvasó, hogy kerül be a helyi lapba tudósítás egy ilyen távoli helyen megrendezett eseményről, milyen solymári vonatkozása lehet?

Hiszik, vagy nem, csak Solymárról legalább 200-an vettek részt a Magyarok Szövetsége által megrendezett eseményen, de a környékbeli településekről is több százan voltak rá kíváncsiak!

Próbálok olyan beszámolót írni - bár magam nem voltam olyan szerencsés, hogy végig ott lehessek -, ami hűen adja vissza a hangulatot. Azt hiszem sok felkiáltójelre lesz szükségem.

A találkozó pusztán az emberi nagylelkűségből táplálkozó, hatalmas társadalmi összefogással született! Nem állami, vagy Uniós pénzből. A szervezők, a fellépő csoportok, az előadók, a Nemzeti Érdek Program szakértői mind-mind önkéntes munkával vállalták a közreműködést.
A felépített színpadok, a sátrak, a segítők ellátása pedig adományokból állt össze.

Már hetekkel a nyitás előtt több százan segítettek a tereprendezésben, az építésben, a bontás és a terület rehabilitációja pedig még a napokban is folyik.

Nem túlzás, ha azt állítom, ezek az emberek, majd pedig a később megérkezett látogatók felépítettek egy várost! Csupa nagybetűvel!
Mindezt tették hangos szó nélkül, mosolyogva, barátsággal.
Mi 6 km-es araszolás után jutottunk be péntek kora délután a parkolóba, ezt csak azért említem meg, hogy érezhessék, mennyien igyekeztek elérni az eseményt.

Ami pedig ezután a szemem elé tárult, szóval alig kifejezhető!
Óriási területen, mintha millió meg millió sátor, jurta sorakozna! Építettek templomot, láthattam a szent korona hatalmas, stilizált mását, színpadokat, óriási rendezvénysátrakat, több „utcányi” vásárt! Az emberek „hömpölyögve” sétáltak, beszélgettek, énekeltek, vagy éppen táncoltak. Rengeteg lovas, hagyományőrző csoport, és ugyebár minden szentnek maga felé hajlik a keze: barantások mindenütt!

Bár legalább 40 fok volt, senki sem volt csüggedt, vagy rosszkedvű, mely tulajdonságokkal sokak és sokszor illetnek bennünket. Mindenki boldog volt, hogy részese lehet ennek a csodának, ha megbocsájtják elragadtatásomat.

Természetesen nem csak ezért a felemelő érzésért mentünk, nem csak szemnek és szájnak való ritkaságokért.

Komoly szellemi táplálékra lelhetett az érdeklődő, a százszámra rendezett előadásokon! Én érkezésünk után rögtön siettem is az engem leginkább érdeklő oktatási tagozat beszámolójára, és bizony elgondolkodtató 2 órát töltöttem ott, hasznos tudnivalókkal gazdagodva.

A Magyarok Szövetségében 13 tagozatban folyik komoly munka a Nemzeti Érdek Program kidolgozására, melyben igyekeznek választ adni a jelenkor számos társadalmi-gazdasági gondjainak megoldásához. Teszik mindezt úgy, hogy a nemzeti érdek elsődlegességét tekintik alapvetőnek.

Nem igazán jellemző, hogy a vezető média kapva kapott volna a lehetőségen, és alig várták, hogy tudósítsanak. Pedig azt hiszem, ha egy esemény 200.000 embert késztet arra, hogy felkerekedjen az ország legeldugottabb szegletéből, az igazán megérdemelné a sajtóvisszhangot.

A Magyarok Szövetsége pedig növeli tagjainak számát, már külföldre is eljutott a híre. Az szintén elgondolkodtató, hogy lehet az, hogy hamarabb kaptak meghívást a svájci parlamentbe, itthon pedig mintha az lenne az ember érzése, mindent megtesznek azért, hogy elhiggyük, ez a szervezet nincs is.

Nem hiszem, hogy befoghatnánk szemeinket és füleinket. Én a magam részéről azt szeretném, hogy nemes céljaik megvalósulhassanak. Szeretném, ha leendő és legfőképpen új kormányunk nem hagyná majd figyelmen kívül a Magyarok Szövetsége erőfeszítéseit, hogy jobb Magyarország épüljön. Ez pedig lehetetlen lesz, ha a megosztottságot és gyűlölködést választjuk a befogadás és összetartás helyett! Az országot és a jövőt mi építjük, rajtunk múlhat dicsősége.

Somos Móni

Solymár