Kedves, jó Barátaink!

Azoknak írom e néhány sort, akik nem lehettek köztünk, s magunknak, hogy ne feledjük!

Bizony, igencsak nehéz helyénvaló szavakat találni azokra a fölemelő élményekre, amelyekben Bösztörpusztán részünk volt! Abban, hogy életre szóló élmény volt, azt hiszem, valamennyien egyetértünk. Egy jó barátom kérdezte telefonon: no, és nagyon fáradt vagy? Válaszom: nem tudom.

Tényleg nem éreztük a fáradtságot, vitt bennünket a lendület, könnyed szárnyakat adott a hit és a mélységes meggyőződés: a Hazánkért kitűzött szent célt szolgáljuk – felelősen, egymásért. Emelkedett szellemiséget, kimeríthetetlen energiát sugárzott az az áldott hely, a puszta eddig aligha ismert békéje, varázsa.

Igen, nagy szavak ezek, de úgy érzem, legtöbbünkből, aki átélte a nagy napokat, valami ilyensmi kívánkozik ki. Az elképesztően gazdag programot ismeritek. Kincset érő előadások folytak párhuzamosan, s egymást követve. Ki-ki boldog volt, ha kettőt-hármat meg tudott hallgatni, s ha egy-egy értékes sátorba kicsit „beszabadult”, vagy a kézművesek, őstermelők remekeit megcsodálhatta, megkóstolhatta, s főként, ha a látványos, nagy eseményeken is ott lehetett.

És történtek csodák! Vésztjósló, sötét felhők festették szürkére az eget, s a hangosbemondó vihar, majd forgószél közeledtére figyelmeztetett: a sátrak megerősítésére, az aprónép védelmére, minden tűz, minden szikra kioltására. Néhány perc múlva kétszáz barantás karikás ostorost kértek: járják a tábor egész területét, s csergessenek! S a csoda nem váratott magára: alig pár perc múlva a forgószél sarkon fordult, a tömény szürkeség a fejünk fölött eloszlott, bodros felhőknek adott helyet, s kisütött a Nap! Az első fénynyaláb pedig a szakrális tér közepén álló, hatalmas Szent Korona-másolatra esett!

A Magyarok Asztalára szépen díszített tálakat, megannyi finom falatot varázsoltunk. A szeretet és figyelmesség jegyében sorra hívtuk meg az embereket: foglaljanak helyet köztünk, falatozzanak, kortyolgassanak velünk. Mert csakis akkor ízlik a sok ínyencség, ha a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet.

Munka is akadt bőven, de szerencsére önzetlen, szorgos kéz is! Főztek a szakácsok, tucatnyi ember hámozta a krumplit, aprította a zöldséget, salátát; sütöttek a pékek és az ügyes háziasszonyok. „Kukáztunk”, ha kellett, és szedtük a szemetet, bár lenyűgöző volt a tisztaság, amit a százezrek maguk után hagytak.

Töménytelen mennyiségű felajánlás érkezett a gazdáktól. Jött teherautó-számra a krumpli, csemege kukorica, hagyma, paprika, paradicsom, liszt, tej, dinnye, gyümölcs, vagy a friss hús: henteseink azon nyomban nekiláttak, s bontották, aprították, hűtötték másnapra, vagy került máris a gulyáságyúkba, óriás kondérokba. A kukorica nyílt tűzön, váltott kondérokban rotyogott, s alig vártuk, hogy végre a hűtővízbe kerüljön pár cső. Hála és köszönet minden nagylelkű felajánlásért!

Elég volt egy szó a hangosbemondóból, s máris ugrottak az ácsok, a markos legények, vagy a konyhai kisegítők: dinnyét darabolni, kenyeret szelni... Önkéntesek váltották egymást az érkezők fogadásánál és az elirányításban, őrző-szolgálatokban, az irodai munkában, vagy a mosogatásban. Volt, aki vízről gondoskodott, mások a megyesátrat díszítették, vagy biciklis lóti-futár-szolgálatot teljesítettek. Kis, begyakorlott csapat segített a sátrak, pavilonok felállításában, lebontásában. És sorolhatnám napestig. Korán keltünk s későn feküdtünk. Az értelmes munka jóleső érzésével.

A lélegzetállító történelmi élőkép, a hagyományőrzők színpompás, értékeket közvetítő programjai, a szemet gyönyörködtető viseletek, a tartalmas, frappáns beszédek valamennyiünkhöz szóltak, valamennyiünket megérintettek – könnyekig. Sok-sok csillogó szemet láttunk, zsebkendő után matató nőket, férfiakat. Köszönjük, hogy ott lehettünk, hogy ezzel mi is történelmet írhattunk – gyermekeinknek, unokáinknak.

Példaértékűnek érzem azokat a krokodilkönnyeket, amelyeket néhány férfi és nő hullajtott egy pár szelet, a kemencében frissen kisült, ropogós, illatozó kenyér körüli félreértés kapcsán. Huba, a konyhafőnök, erre is gáláns megoldást talált.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Hajdú Éva

Sopron/Fertőszentmiklós