A Teremtő csak a céljait felismerő, azokért bátran küzdő, a helyzete javításáért rendületlenül dolgozó embert tudja igazán megsegíteni. Ezek a tételek, feltételek idén is teljesültek, hát újra megsegített minket a Jóisten. Így válhatott Bösztörpuszta immár harmadszor egymásnak szeretetet, hitet, új reményt adó tízezrek otthonává.

A válaszok ott vannak a pusztai szél zúgásában, a bösztöri erdő fáinak sóhajtásában, a madarak dalában, az esti tücsökciripelésben. És persze egymás tekintetében, az egymást megismerő, együtt ünneplő, együtt gondolkodó magyarok kézszorításában. Ezeket a válaszokat visszük haza, ezekből merítünk új erőt, és ezekből a válaszokból adódik össze, milyen is volt, mit adott a Magyarok Országos Gyűlése 2010-ben.

Nyilván mindenki csak a maga részét látja át ennek a hatalmas forgatagnak: máshogy éli meg a hónapok óta készülő, a nehézségek leküzdésén fáradozó szervező, a fellépő vendégek, a dolgozni érkező vásárosok és a háromnapos ünnep eseményeiben elmerülő látogatók. A legalapvetőbb tényt, egyben legfontosabb eredményt azonban senki sem kérdőjelezheti meg: több ezer ember önkéntes önfeláldozó munkájának köszönhetően a magyarok gyűlése újra rendben lezajlott. A mai világban egy ilyen jellegű, ekkora méretű, kizárólag az összefogáson alapuló rendezvénynek már pusztán a lebonyolítása is komoly fegyvertény.

Ezen túlmenően a körülöttünk tapasztalható egyéni visszajelzésekből kirajzolódik egy további eredmény. Mindenki irányt adó új kapcsolatokról, megerősítő lelki élményekről és fontos közös felismerésekről számolt be. Vagyis teljesült a Szilaj Csikó ünnepi számában a Vukics Ferenc által kiemelt cél, miszerint a MOGY-nak gyújtópontként kell működnie. „…a jó szándékú, tisztességes magyar emberek találkozása olyan benső, lelki megerősítő folyamatokat indít el, amelyek nélkül nehéz elképzelni a nemzet összefogását. Ahol ennyi ember összegyűlik, ott hatalmas kapcsolati tőkerendszer épül ki - lelki, szellemi és gazdasági értelemben…”

Hogy aztán ez a kétségtelenül működő gyújtópont a résztvevő közösségek és az épülést kereső egyének életébe mi mindent hozott ezen a nyáron, azt kinek-kinek érdemes megfogalmaznia, és a meglátásokat társaival kicserélnie. Az MSZ ifjúságát szervező Szépmező Szárnya kör is át kívánja adni a maga részét az összkép megszületéséhez. A rendezvényt segítő munka során ugyanis rengeteg jövőbe mutató élmény, tapasztalat és felismerés ért utol bennünket.

A MOGY előtt, magán a rendezvényen és azt követően is tapasztaltuk, hogy időnként kemény szembeszélben kell végezni a dolgunkat. Ám miután a jelenlegi pénzalapú világgal merőben ellentétes, az emberi kapcsolatokra és a természetes gondolkodásra épülő, a szeretetet és erejét felismerő és elismerő világ felé indultunk el, ez a szembeszél több okból is törvényszerű.

A léte helyett sokkal inkább az általunk adott válaszra kell összpontosítanunk. Fakadhat ez a szembeszél a jót akaró, ám egymást meg nem értő, netán hibát elkövető magyarok ellentéteiből; vagy akár az egyébként már menthetetlen jelenlegi világhoz még mindig ragaszkodó erők szándékos rombolásából - a válasz szempontjából ez teljesen mindegy. A jó válasz mindig a jobbítás - ez rendre beigazolódott Bösztörön is. Ha ilyet tapasztalunk, akkor nincs mese, följebb kell lépnünk. Följebb kell emelkednünk, és feljebb emelnünk, jobbítanunk társunkat, közösségünket, a közösségeket összefogó szervezetünket.

Ősidők óta tudott tény, hogy a kinti világ a bentinek a vetülete - ezért tud a belső derű egy pillanat alatt rendet teremteni a környezetünkben, és végül eredményes munkát hozni, dacolva bármilyen eredetű szembeszéllel. Ez most is teljesült a szervezés legnehezebb pillanataiban az általunk felügyelt sátorban. Aki pedig mindig képes a feljebb lépésre, annak egyre kevesebb gondja lesz a meg nem értéssel, mert az általa sugárzott jó erő nyitva tartja a megértéshez szükséges ajtókat. S egyre kevesebb gondja lesz a rosszakarók rombolásával is, mert a fölfelé épülő egyén, közösség és nemzet mellett ezeknek elvész létjogosultságuk, és végül eltűnnek, mert kimerülnek az őket tápláló erők.

Sokszor tapasztaltuk a szervezés során, ahogy korunk magyarjainak párbeszédeiben is, hogy minden második mondat úgy kezdődik, „az a baj, hogy…, te abban hibáztál, hogy…, ő azt rontotta el, hogy…” Hibák mindig voltak, vannak, lesznek, főleg most, hogy végre elkezdtük az összefogáson alapuló közös munkát, s főleg úgy, hogy még sokaknak szokatlan az egymás javát kereső gondolkodásmód. Ne felejtsük, hogy évszázadokon át kitartó pusztítással neveltek le minket erről a gondolkodásmódról, nem lehet egy szempillantás alatt újra általánossá tenni.

Abban viszont egyetlen perc alatt meg lehet állapodni, hogy mostantól kezdve, a jogos és az előrelépéshez szükséges kritikák mellett felvállaljuk a jó dolgok felismerését és megfogalmazását is. Akinek ezekre nincs nyitva a szeme, hogy meglássa, és a szája, hogy elmondja, az ne szóljon a rosszról se! Nem lehetetlen vállalkozás, hogy a saját nyűgünkön, bajunkon felülemelkedve a teljességet - jót és rosszat együtt - figyeljük és lássuk. Aki a nemzetét az egység felé akarja vezetni, vinni, annak rendelkeznie kell az efféle látásmódhoz szükséges derűvel és egyensúllyal. Mert a jó szó ugyanúgy nélkülözhetetlen iránytű, mint a helyreigazítás, ráadásul óriási erőt ad.

Amikor aztán megfogalmaztuk egymás közt, hogy „mostantól minden rosszat előzzön meg két jó”, a Pusztaegyetem egyik előadója mindössze negyedórával később a Trianon-sátorban lényegében ugyanezt kinyilvánította… Az ilyen gondolatok vezetnek minket ama bizonyos három nem felől, a három igen felé. És hogy ezek a gondolatok szavak nélkül is közlekednek közöttünk, az mindenképp bizakodásra ad okot.

Rengeteg ehhez hasonló jó gondolat volt most velünk a pusztában, ezt igazolta a három nap egyik kiemelkedő élménye is. E sorok írója a különböző munkák miatt csak egyetlen előadást tudott végighallgatni a MOGY-on, de ez egy hatalmas élményként lényegében összesűrítette, egyértelművé tette a fenti meglátásokat, benyomásokat. Az előadást a magyarságtudomány alapjainak kiváló összegzője és tanítója, Hervay Tamás tartotta. A tőle kapott órák segítik a Szépmező Szárnyát is immár fél éve a hatékony munkához szükséges szellemi képzésben. Tamás a magyarság és a szeretet kapcsolatáról tartotta előadását Bösztörpusztán, egy néhány nappal előtte érkező álom hatására.

Nincs mód és idő a részletek taglalására, a lényeg, hogy ezzel az egyórás beszéddel tengernyi jó erő indult meg, hogy kifejtse áldásos hatását köreinkben és azokon is túl. Magát az álmot érdemes átgondolni, mert lényegében ez valósult meg az előadáson, és több visszajelzés alapján, valamilyen szinten ez indult meg magán a háromnapos rendezvényen is. Az álom kezdetekor sok-sok egymást meg nem értő magyar ember feszült egymásnak hatalmas zűrzavarban. Amikor Tamás átadta az általa közvetítendő üzenetet a szeretet lényegéről és működéséről (vagyis megtartotta az előadást álmában), megszűnt a széthúzás és a zűrzavar, megegyeztek az emberek, és megindulhatott végre a közös cselekvés.

Ebben az üzenetben messzire világító fényerővel kaptuk meg a haladásunkhoz szükséges eszközt a világ bajainak orvoslására született magyarság egysége és kibontakozása felé vezető úton.

Hegedűs Gergely András