A MOGY szervezésekor sokszor ütközünk falakba, akadályokba. Elfogy a lendület. A MOGY után mindenki belelkesül, utána telik-múlik az idő, szépen csendesedik, majd marad az a néhány elhivatott. Mikor ez a néhány ember is egyre jobban fásul, felvetődik a kérdés: Miért csináljuk?

Sokszor mondtam már azt: nem is tudom. Belül érzem, csinálni KELL! Sok ember belőlünk merít reményt, általunk találja meg Önmagát, a MOGY-on töltődik fel az egész évre.

Mik visznek tovább? AZ ÉLET…..

Mindig történik valami, egy jel, egy üzenet, hogy a jó úton járunk. Ezért ajánljuk mindenki figyelmébe Nagy Jenő alábbi levelét:

Ma reggel, nem túl korán csengett a párom telefonja. Felvette és láttam rajta, hogy meglepődött, majd néhány szó után felugrik, és elrohan. Nem tudtam hová megy. Mikor visszaért, fülig érő mosollyal kezdte mesélni:
Egy fiatal, idegen lány kereste. Illedelmesen bemutatkozott, és elmondta óhaját.
Az autóm az utcán áll, és természetesen nagy MOGY reklám matrica van rajta. Elmondta, tavaly voltak a MOGY-on csapatostól. Nagyon jól érezték magukat, de sajnos az idei rendezvényről nem volt információjuk. Azt sem tudták lesz-e. Mikor meglátta az autóm, elkezdte keresni, kié lehet. Így jutott el a szomszédunkban működő reklám stúdióba. Kérte szépen, csak egyetlen szórólapot kaphasson. A grafikusok bár szórólapot nem tudtak neki adni, megadták neki a párom telefonszámát. Miután telefonon beszéltek, ő természetesen szórólapot és plakátot is vitt neki. Elbeszélgettek, és kiderült a lány családja, de főleg édesapja él-hal a magyarságáért. Olyan sokat jelentett neki a MOGY, és az ott eltöltött idő, az érzések, a tapasztalások, hogy idén is ott szerettek volna lenni, de csak a félelem volt talán nem is lesz MOGY.

Számomra mi a tanulság ? A MOGY sokat jelent akár számomra ismeretleneknek is. A Jóisten gondoskodik azokról, kik megélik magyarságuk, álmaikat teljesíti. A nemzetünk oly sokszínű, de kell egy olvasztó tégely, ahol még jobban megismerhetjük, megszerethetjük egymást.

NEMZETEGYESÍTÉS A LÉLEK ÁLTAL!

„Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel, bizton, bátran
Szembenéz.”

/Vörösmarty Mihály/